Bánkitó siserehadosztálya

Az első Sárkányünnepe alkalmával a nagyvilágnak is bemutatkozik 2010. június 19-én Bódvalenke. A falu lakói és támogatói, a projectben résztvevők szeretnék megmutatni, mire is jutottak egy év alatt. A rendezvényen a borsodi árvízkárosultak javára gyűjtést szerveznek.

A Freskófalu Project Bódvalenkén, a majdnem teljesen cigányok lakta, pici borsodi faluban egy évvel ezelőtt indult útjára. Az egy éves út alatt kilenc hatalmas freskó már elkészült, további három képet most festenek a házfalakra.

Idén nyáron már más európai országokból is érkeznek roma festőművészek a faluba, hogy a világon egyedülálló művészeti központot hozzanak létre: az európai roma festészet hatalmas, szabadtéri tárlatát.

A Sárkányünnepre neves cigány zenészeket, énekeseket és táncosokat hívtak meg, akik a freskók előtt improvizálnak majd, és így egy soha nem látott cigány összművészeti alkotás születésének lehetnek tanúi a faluba látogatók. A programnak ez a része kálváriajárás-szerűen valósul meg: a közönség a művészekkel együtt járhatja be a képeket. Néhány kép történetét a gyerekek is eljátsszák majd.

Korlátozott számban van még szálláslehetőség a környező falvakban, illetve sátorozási lehetőség Bódvalenkén azok számára, akiknek kedvük van az esti örömzenélésben és táncban is részt venni.

Az OSI - Nyílt Társadalom Intézet azért dolgozik, hogy olyan nyílt társadalmú demokratikus államok alakulhassanak, működhessenek, amelyekben a kormányok felelősséggel tartoznak a  polgáraik iránt. Ezért az OSI azt a célt szeretné elérni, hogy olyan állami politikai szemlélet alakulhasson ki, amelyek által a politikai, jogi és gazdasági rendszerek a legszélesebb igazságosságot és minden alapvető jogot képesek biztosítani. Az OSI helyi szinten, előzetesen egy sor kezdeményezés megvalósítója és végrehajtója elsősorban az igazságszolgáltatás, az oktatás, a közegészségügy, és a független média területén. Ugyanakkor az OSI határokon és kontinenseken átnyúló szövetségeket is épít, elsősorban olyan kérdésekben, mint a korrupció és a tájékoztatás szabadsága. Az OSI kiemelt helyen kezeli a marginalizált közösségek helyzetének javítását és védelmét.

Szöveg: Brassói Vivien

Sosem felejtem el, amikor álltam a villamoson egy barátommal. Moccanásnyi hely sem volt, ahogy ez bizonyos időközönként lenni szokott.

Az egyik megállóban egy hajléktalan szállt fel. Óriási batyu, piszkos öltözet, kellemetlen, orrfacsaró szag, az arcára is rávésődtek a városi miliő barázdái. Mi az ajtó mellett álltunk, ő sem próbált beljebb tolakodni, megpihent mellettünk. A villamos pittyegett párat, senki nem szállt le, bezárultak az ajtók. Épp, hogy elindultunk… valahogy megüresedett körülöttünk a tér, csak páran maradtunk…

Hirtelen nem értettem, de aztán összeállt a kép. Odébb álltak, beljebb nyomultak az emberek. Meglepődtem. Igen, ilyenkor lehet felhozni azokat az érveket, hogy büdösek, mit keresnek ők a villamoson,  stb. Az futott végig az agyamon, ahogy néztem a szemlesütve álló embert, hogy igen, engem is zavar a szesz szaga, de az nem, hogy ember és innentől kezdve nincs több kérdés.

Szöveg: Gallai Jóska

Javítsatok ki, ha tévednék, de azt hiszem az urbán-riksázás budapesti története a Kopaszi-gáton kezdődött. Van, aki még pacsizott az ottani riksásokkal, van, aki már csak a nosztalgiázós sztorikból ismeri őket, olyan is van, aki csak az ominózus Belga-slágernek köszönhetően ismeri az elnevezést. Nekem személy szerint egyszer az út szélén állva, majdnem levitte a fejemet egy riksa kiálló tetőváza, de szerencsére megúsztam, és egyébként is én voltam a bamba.

Pedig jó dolog ám a riksa, ahogy a Kopaszi gáti WB is az volt, mégis mindkettő eltűnt néhány évre, hogy aztán ilyen-olyan formában újjászülethessen. Budapestre mostanában kezdenek visszaszivárogni a riksák. Tőlünk haladóbb gondolkodású világvárosokban már mindennapos turistafurikázó alkalmatosságként működik, hiszen mindene megvan, ami egy jó városnézéshez kell: nem túl gyors, nyitott, bárhová eljut, megfizethető, környezettudatos. A sofőrök jófejek, jól lehet csajozni vele, akár vezeted, akár utazol rajta. Mi kell még?

A Bánkitó Fesztiválon is lehetőségünk lesz kiélvezni ezen előnyöket, köszönhetően a Triákernek. A riksás cég – csakúgy, mint múlt évben, amikor is 1066 km-t tekertek Bánkon – idén is ott lesz a Fesztiválon, hogy megmutassa, ez is egy alternatíva a közlekedésre, méghozzá nem is akármilyen. A fesztivál helyszíne és a falu között öt riksával fogják szállítani azokat, akiknek az autó nem elég környezettudatos, esetleg bicikli nélkül érkeznek, vagy van ugyan kerékpárjuk, de már nem képesek felülni rá. A srácok egész nap körözni fognak a tábor és a falu között, így biztosítva a fesztiválozók kényelmét. A járművek teljesen biztonságosak, biztonsági övvel, indexxel vannak felszerelve, és a strapát is bírják.

Ez a hivatalos jelentés igazolja, hogy mennyire voltunk zöldek tavaly. Nincs miért szégyenkeznünk.

Szelektív gyűjtési és hasznosítási igazolás

A ZÖLDÖVEZET Társulás tagjai (és partnerei),valamint a rendezvényszervező együttesen
jelen okiratban elismerik és igazolják,

hogy a 2009. 08. 06.-08-án Bánkon a Bánkitó Fesztivál néven megrendezett rendezvényen a papír, műanyag és alu doboz csomagolási hulladékok szelektív gyűjtése folyt és REpohár program működött.

Így kaptuk, és így is adtuk vissza

A szelektív hulladékgyűjtés keretében 14 db gyűjtőszigeten összesen 6 m3 hasznosításra alkalmas hulladék került szelektív gyűjtésre, ami a rendezvény összes szemétnek megközelítőleg 50 %-a. A keletkezett 6 m3 maradékszemét szakszerű ártalmatlanításáról helyi szolgáltató gondoskodott.

A hulladékok hasznosítása csökkenti a környezetterhelést, mivel a papírgyártásban 1 tonna papírhulladék kb. 6 szál 20 méter magas fa anyagával egyenértékű
1 m3 műanyaghulladék újrahasznosítása kb. 1 200 MJ energia-megtakarítást jelent a hagyományos nyersanyagforrásokból táplálkozó termékgyártással összehasonlítva;
az elsődleges nyersanyagok felhasználásával szemben 1 tonna üveghulladék visszaforgatása közel 14 000 MJ energia megtakarítást eredményez.

A programszervezők a gyűjtést sikeresnek ítélik, és a jövőben keresik a további együttműködés lehetőségét!

Szöveg: Czifrik Balázs, Fotó: Horváth Győző

Május 31-én nyitotta meg kapuit a IV. Athe Sam Roma összművészeti fesztivál a Gödörben. A fesztivál keretében a bódvalenkei Freskófalu fotóiból a Bánkitó Fesztivál teamje szervezett kiállítást. A kiállított képeket Stiller Ákos készítette. A megnyitó apropóján Pásztor Eszterrel, a Freskófalu projektvezetőjével beszélgettünk.

- Mára elvileg ugye minden freskó elkészült?
- Sajnos nem, vis majort kellett jelentenünk támogatónk, a CIB Társadalmi Felelősségvállalás Alapítvány felé. A szerződésünk szerint tizenkét freskót kellett elkészítenünk, és idén tavaszra hagytunk hármat. Azonban ebben a csapadékos májusban lehetetlen volt ezeket elkészíteni. A művészek vizes alapú festékkel dolgoznak, és ilyen időben a festmények nem tudtak volna megszáradni.

- Akkor most melyik fázisában tart a projekt?
- Ettől függetlenül az első fázis május 31-én lezárult. Ezen a napon fejeztük be az első telepfelszámolási programunkat. Sokkal többet tudtunk kihozni belőle, mint amire elvileg fedezet volt. A foglalkoztatási részre ugyanis nem kaptunk egy fillért sem, de mégis meg tudtuk valósítani, mert úgy szerveztük meg a programot, hogy az építő munkák nagy részét helybéliek végezték el. Menetközben ugyanis kiderült, hogy a falu lakosai feketemunkán nagyon sokat dolgoztak az építőiparban. Budapesten nem volt olyan nagyobb beruházás, amin bódvalenkei feketemunkás ne lett volna, úgyhogy a szaktudás helyben volt. A nagy kérdés most az, hogy sikerül-e további forrásokat bevonni ahhoz, hogy a munkahelyteremtéshez szükséges alapvető beruházások megszülessenek.

 Pásztor Eszter: Itt nem lehet a problémát egyetlen módszerrel megoldani.

- A faluban élő romák látják, hogy számukra most munkalehetőség teremtődik, életperspektíva nyílik?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés. A faluban a telepes programmal és minden más egyébbel együtt egy év alatt kétévnyi költségvetés áramlott be. Ebből az összegből ilyen vagy olyan módon, de mindenkinek javult az életkörülménye. Például a lápra épült putrikból fürdőszobás házakba költöztek a családok, mások nekünk köszönhetően munkához jutottak. Amikor mi Bódvalenkére érkeztünk, a faluban két embernek volt munkája: a mentősnek és az önkormányzati hivatalsegédnek. Most 31 ember dolgozik hatodik hete, de sajnos ezek nem igazi munkahelyek, mert periodikusak, és a feladat végeztével megszűnik a foglalkoztatás.

- Mi akkor a távlati megoldás?
- A most elvégezett és eltervezett munkákkal igyekszünk egy kis nyereséget termelni, és abból földet venni, és azon birkákat szeretnénk tartani. Ezzel talán elkerülhetjük a tavalyi éhezést. Ugyanis most télen nagyon komolyan éhezett a falu. Ez igazi éhezés volt: napokon keresztül nem volt mit enniük az embereknek.

- Én most csak okosan bólogatok, de el sem tudom ezt képzelni.
- Nézze, ez Magyarország. A segélyezési szabályozásmódosításnak köszönhetően, amely idén januárban lépett életbe, egy főre februártól, írd és mond, 14 ezer forint jut havonta. Ehhez hozzájárult az, hogy karácsony előtt egy ember boltot nyitott a faluban azzal a felszólítással, hogy nála lehet hitelre vásárolni. A hitelnek természetesen uzsorakamata van. Szinte minden család fölhalmozott 50-60 ezer forint adósságot, amelynek a dupláját kellet visszafizetni a következő hónapban. Amikor megjött az emberek családi pótléka, a segélye, a boltos már számláról levette az összeget törlesztésként.

- Ebben a helyzetben az állattartás valóban megoldana minden problémát?
- Nem, de levegőhöz jutnánk. A legfőbb probléma valójában az, hogy meg kell tanítani az embereket, hogy a világ úgy kerek, hogy az ember reggel elkezd dolgozni, abban jól kifárad, és szépen hazamegy a családjához. És ezt a hét minden napján megteszi, nem csak egy-egy napon.

- Hogyan tudják erre megtanítani az embereket? Mi a módszer?
- Itt nem lehet a problémát egyetlen módszerrel megoldani. A szociális szövetkezet létrejötte ebben nagyon fontos volt. Azt próbáljuk megértetni, hogy az a természetes dolog, hogy az ember dolgozik, és az egy másik kérdés, hogy tud-e olyan tevékenységet végezni, a munkájával olyat létrehozni, amiért mások fizetnek.

- És értik ezt az emberek?
- A faluban van három családi klán, de a szövetkezetbe csak az egyik klán lépett be. Most azonban látok lehetőséget arra, hogy a másik is belépjen. Ha lassan is, de az egyik klán tagjai már nagyon erősen figyelik, hogy mit csinálunk a szövetkezetben, és voltak olyan hangok is, hogy esetleg belépnének. Ha ez sikerülne, nagyon nagyot lépnénk előre, ugyanis akkor a harmadik klánnak is be kell lépnie vagy pedig elszigetelődnének.

Szöveg: Czifrik Balázs, Gábor Móni
Fotó: Horváth Győző

A Romaversitas Alapítvány hallgatóit az idei szemeszter utolsó találkozóján kerestük meg. Éppen a Közgazdasági Politechnikum menzáján vacsoráztak. Gondoltunk arra, hogy szép, kerek cikkecskét készítünk, de aztán a sorsokat hallva, úgy döntöttünk, eltekintünk a narrációtól. Három dolgot kérdeztünk: hogyan találkoztak a Romaversitas Programmal, illetve hogyan élik meg és milyen konfliktusok forrása a cigányságuk.

A Szabad Emberek Magyarországért elnökségi tagja, Derdák Tibor az Országgyűlést nyílt levelében kereste meg. A sajókazai Dr. Ambedkár Gimnázium igazgatója az Országos Sajtószolgálat útján tette közzé a levelet.

"Tisztelt Országgyűlés!

A borsodi árvíz az ország legszegényebb térségeit érintette, ott is rendre a legszegényebbek kerültek a legnagyobb veszélybe. A világ megtanulhatta már a Katrina hurrikán példáján New Orleansban: a természeti katasztrófáknak szociális és etnikai oldala is van.

Szendrő, Szendrőlád, Edelény, Alsóvadász, Boldva és Sajókaza a mi New Orleansunk. Magyarországon minél kisebb egy település, lakosai közt annál több a segítségre szoruló idős ember és jobb sorsra érdemes kisgyermek.
A legkiszolgáltatottabb utcák pedig a falu szélén vannak. A nincstelenek házai többnyire vályogból épültek, az árvizek az ilyen épületeket szokták megroggyantani, és az áradat az árnyékszékek tartalmát belemossa a lakásokba.

A közhasznú munka ezekben a falvakban főként lapátolást jelent. Az "út a munkához" program költséges értelmetlensége látványosan megmutatkozott az árvízi megelőzés hiányosságaiban. A magyar állam a gettósodásért való felelősséget és megelőzésének terheit áthárította a kicsi és tehetetlen önkormányzatokra. A borsodi árvíz sürgetővé teszi a kérdést: felszámolja-e a kormány a falusi gettókat, a faluvégi szegregációt?

Nem halogatható, hogy a magyar társadalom, a kormányzat, az egyházak és a civil szervezetek alakítsanak ki szolidáris stratégiát arra, hogyan kapcsolhatók be a leszakadó falvak az ország vérkeringésébe.

Összehangolt lakás-, oktatás- és foglalkoztatáspolitikával szabadíthatók csak ki a tétlenségre kárhoztatott családok azokból a térségekből, ahol soha nem lesz számukra munka, képzés és perspektíva. A SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért) javasolja, hogy az Országgyűlés terjessze ki az adósságkezelési szolgáltatást a 40.000-nél kisebb lakosságú településekre; az építési előírások betartatásával számolja föl a szemünk előtt növekedő szegénytelepeket az egész országban.

Borsod Magyarországon van!

Sajókaza, 2010. május 22.

Derdák Tibor
SZEMA elnökségi tagja"

A Bánkitó igyekszik bemutatni minden olyan kezdeményezést, amely a fesztiválunk filozófiájával, világnézetével azonos. Az árvíz sújtotta Bódvalenkén világos volt, hogy nem minden ok a romatelepek gátjain. Aztán jött a Roma Sajtóközpont megdöbbentő hire Sajókazáról, ahol az önkormányzat nem volt hajlandó árvizkárosultnak nyilvánitani a cigányokat. Nem mentették ki romákat.

Mi most olyan példát mutatunk Nektek, amiről  a jól fésült újmódi médiában hallgatni illik. A Csereháti Roma Önsegítő Egyesület tagjai segítenek az árvízkárosultnak függetleneül azok faji hovatartozásától. Nézzétek és osszátok meg a cicsero.net által levideózott tomori akciót:

https://www.youtube.com/watch?v=IVGN1Gzd4tk&feature=digest

Kiút Program a legszegényebbeknek, elsősorban romáknak

Szöveg: Forgács Anna

Olyan posztokat is közread a Bánkitó Kerülj képbe sorozatcímmel, amelyek segítik a vállalt társadalmi feladataink megértését, bemutatását. Ez az első darab.

A mikrohitel

A wikipedia definíciója szerint a mikrohitel „a társadalmi fejlődés eszköze”. Kitörési lehetőség a mélyszegénységből. Az ötlet első megfogalmazója Lysander Spooner anarchista, aki az 1800-as évek közepén írt a kisvállalkozóknak nyújtott mikró hitelek előnyeiről. Később a Marshall Tervben is visszaköszönt az ötlet.

A szegények bankja mai formájának prototípusa a bangladesi Grameen Bank, amelynek alapítója, Muhammad Yunus közgazdász Nobel díjat kapott az általa kidolgozott mikrohitelezési rendszerért. A Grameen Bank nyereséges, mert a nagy tömegű mélyszegénységben élő emberek számára ez az egyetlen kitörési lehetőség. Ma a világ 160 országában működik szegények bankja.

 Muhammad Yunus Bangladeshben

 Hogyan működik?

A szegények bankja kis összegű hiteleket nyújt mélyszegénységben élő emberek számára, akikkel szociális és anyagi hátterük miatt a bankok szóba sem állnának. A hitel feltétele, hogy az igénylőnek legyen ötlete egy saját vállalkozás létrehozására. Fontos elem, hogy a hitelező nem szól bele a vállalkozásba, mert az a fő szempont, hogy az emberek abba kezdjenek, amihez kedvük van. Van, aki háztáji gazdaságot hoz létre, van, aki vesz egy autót, és a falu lakosainak fuvarozásából tartja fenn magát.

A hitelintézet mentorokat küld a falvakba, akik nyomon követik a hitel felhasználását és behajtják a törlesztő-részleteket. A mentor a helyi hiteligénylőkből csapatot gyűjt maga köré. Mivel a hitelelbírálásuk egymás törlesztéseitől is függ, ezért, azaz az egymásra utaltság okán, egymást segítő csoport alakul a faluban. A kamat elég magas, 20% körüli, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, ez a kamat még teljesíthető és motiváló.

Szöveg: Nyers Irén

Kép: Zöld Est

Már az RTL Klub hétvégi katasztrófafilmjeit is elérte a globális felmelegedés tematikája. A zöld hullámon az Est Média Group is utazik, új kiadványukban, a Zöld Estben, amely május 20-án jelent meg, a következőképpen okítanak minket: “Óvd a természetet”, a rádióspot pedig azt harsogja: “divatos a zöld” .

Látjuk, nem jó a rendszer, szenvedünk a fogyasztói társadalomtól, és mégsem tudjuk, mit kellene tennünk.  Most nagy cégek vállalnak felelősséget, támogatják a zöldek megjelenését, aminek nagyon örülünk, éppen ideje volt.

A profi 11 Zöld

A Bánkitó Fesztivál jó csapatba került: az Energia Klub, a Disztro, a Greenpeace Magyarország, a Hulladék Munkaszövetség, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Kerékpárosklub, a Magyar Madártani Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Tudatos Vásárlók Egyesülete, a Védegylet és a WWF Magyarország hitelesen képviselik a zöld értékeket.

Halász Áron, a Bánkitó Fesztivál stáb egyik tagja kint járt a Kossuth téren, és a NolTV-nek készített filmet. Szívesen vesszük át. Minden úton és módon terjesztjük.

Képek vannak a náci, antiszemita, uszítóbeszédet mondó, gyilkossággal fenyegető emberekről. Miért is nem tesz semmit a rendőrség? Mi kell még? Már voltak áldozatok. Tatárszentgyörgy, Nagycsécs, tovább is van, mondjam még?

Cigány nővel ellentüntetett a Jobbik

Kossuth tér, 2010. május 14. 13:00.

Bevonulnak ma a Parlamentbe a régi- új képviselők. Vona Gábor majdnem gárdista mellényben nem elégíti ki az igazi odabaszós szkinhedeket, akik a Parlament előtt a terrorizmussal vádolt Budaházy szabadon engedéséért tüntetnek. Mellettük a szokásos arcok: sámándobos asszonyok, Gonda László rúdra tűzött árpádsávos zászlóval ígéri, hogy lesz itt "Orbán takarodj" és a többiek.

Délután egyre a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom flashmobot hirdetett a Jobbik politkája ellen, még akkor is, ha a demokrácia szábálya szerint, sok százezer honfitársunk felhatalmazásával kerültek az országgyűlésbe. Szkinhedestül, gárdistástul. Köszi mindenkinek, és nem feledve, hogy a Jobbik megcombosodásához az eddig kormányzó és ellenzéki pártok is sok(k) hasznosat tettek.

Na de nem ez a lényeg, hanem hogy eléggé vicces, ahogy az oda érkező ordibáló, veszekedő, zsidózó, hazaárulózó, mindenben szakértő, nyugdíjas Jobbik fanokat a rendőrök néha-néha csendreintik, hamár nagyon hangosan vitatkoznának a flesmobolókkal azon, ki a fasiszta és ki nem. Persze a válaszok sem sokkal kifinomultabbak, mint a kérdések, midnegy ki kérdez és ki válaszol. (Amúgy lófasz, és ez csak a végén lesz vicces, amolyan kettősmérce vagy mi miatt.)

Cigány nőt tolnak előre a Jobbikosok, aki Gyurcsányt szidja, egy 2006 óta őrzött könnygáz lövedéket mutogatva. "Na, mi lennénk a rasszisták, fasiszták?" - mondják. Iványi Gábort zsidó papozzák, szapulják, a rendezők (köztük egy gyönyörű cigány lánnyal - na micsoda közhely ez is, mi?) nem hajlandók nyilatkozni, ahogy a flesmobolók nagy része is parázik. A rendőrök majd csak akkor kapnak észbe, amikor lejár a flesmobolók bejelentett gyülekezési ideje. Akkor bezzeg kurva gyorsan intézkednek, és küldik el a csapatnyi tiltakozót.

Szóval szépen megyünk előre.

Május 13-án, nem mellesleg Szervác napján rendhagyó esemény történt a Moise házban. A Király utca 34-ben működő nyitott, közösségi lakás először adott otthont kiállításnak. Szirtes András gesamtkünstler mutatta be képeit. Szirtesnek is persze van köze Bánkhoz: Leveleki Eszter híres táborában töltette gyerekkora nyarait, bár a művész nem mindig csillogó szemmel réved vissza az ártatlan gyerekkor nyári kalandjaiba.

Nem tudhatjuk, hogy Bánknak milyen szerepe lehet Szirtes itt látható alkotásaiban, de bízunk benne, nem sok. Ugyanis nappaliból kiállítótérré változtatott falakról eltorzult, szétfolyó arcuk hölgyek néznek vissza ránk.

Szirtes András tárlatnyitó beszédében elmondta, hogy ezek az ártatlan hölgyek, nem is tudhatták, hogy mi fog képeikkel történni. Különböző vegyi eljárások eredményeként születtek meg a furcsa alkotások, amelyek nyomasztó, de mégis sajátos összhatást szülnek. Mintha valami emlékhely falai közt járnánk, s az elmúltak néznének vissza ránk.

Az est zenei aláfestését Kardos Dániel gitárművész szolgáltatta, és mint azt megszokhattuk tőle, nagyon magas színvonalon. Kardos Dani, a vendégek legnagyobb meglepetésére a szünetekben meg-megpihent, nem is akárhogyan. Aki ott volt, tudja, miről beszél a Bánkitó.

Kiállítás megnyitó