Szöveg: Czifrik Balázs, Fotó: Horváth Győző
Május 31-én nyitotta meg kapuit a IV. Athe Sam Roma összművészeti fesztivál a Gödörben. A fesztivál keretében a bódvalenkei Freskófalu fotóiból a Bánkitó Fesztivál teamje szervezett kiállítást. A kiállított képeket Stiller Ákos készítette. A megnyitó apropóján Pásztor Eszterrel, a Freskófalu projektvezetőjével beszélgettünk.
- Mára elvileg ugye minden freskó elkészült?
- Sajnos nem, vis majort kellett jelentenünk támogatónk, a CIB Társadalmi Felelősségvállalás Alapítvány felé. A szerződésünk szerint tizenkét freskót kellett elkészítenünk, és idén tavaszra hagytunk hármat. Azonban ebben a csapadékos májusban lehetetlen volt ezeket elkészíteni. A művészek vizes alapú festékkel dolgoznak, és ilyen időben a festmények nem tudtak volna megszáradni.
- Akkor most melyik fázisában tart a projekt?
- Ettől függetlenül az első fázis május 31-én lezárult. Ezen a napon fejeztük be az első telepfelszámolási programunkat. Sokkal többet tudtunk kihozni belőle, mint amire elvileg fedezet volt. A foglalkoztatási részre ugyanis nem kaptunk egy fillért sem, de mégis meg tudtuk valósítani, mert úgy szerveztük meg a programot, hogy az építő munkák nagy részét helybéliek végezték el. Menetközben ugyanis kiderült, hogy a falu lakosai feketemunkán nagyon sokat dolgoztak az építőiparban. Budapesten nem volt olyan nagyobb beruházás, amin bódvalenkei feketemunkás ne lett volna, úgyhogy a szaktudás helyben volt. A nagy kérdés most az, hogy sikerül-e további forrásokat bevonni ahhoz, hogy a munkahelyteremtéshez szükséges alapvető beruházások megszülessenek.
Pásztor Eszter: Itt nem lehet a problémát egyetlen módszerrel megoldani.
- A faluban élő romák látják, hogy számukra most munkalehetőség teremtődik, életperspektíva nyílik?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés. A faluban a telepes programmal és minden más egyébbel együtt egy év alatt kétévnyi költségvetés áramlott be. Ebből az összegből ilyen vagy olyan módon, de mindenkinek javult az életkörülménye. Például a lápra épült putrikból fürdőszobás házakba költöztek a családok, mások nekünk köszönhetően munkához jutottak. Amikor mi Bódvalenkére érkeztünk, a faluban két embernek volt munkája: a mentősnek és az önkormányzati hivatalsegédnek. Most 31 ember dolgozik hatodik hete, de sajnos ezek nem igazi munkahelyek, mert periodikusak, és a feladat végeztével megszűnik a foglalkoztatás.
- Mi akkor a távlati megoldás?
- A most elvégezett és eltervezett munkákkal igyekszünk egy kis nyereséget termelni, és abból földet venni, és azon birkákat szeretnénk tartani. Ezzel talán elkerülhetjük a tavalyi éhezést. Ugyanis most télen nagyon komolyan éhezett a falu. Ez igazi éhezés volt: napokon keresztül nem volt mit enniük az embereknek.
- Én most csak okosan bólogatok, de el sem tudom ezt képzelni.
- Nézze, ez Magyarország. A segélyezési szabályozásmódosításnak köszönhetően, amely idén januárban lépett életbe, egy főre februártól, írd és mond, 14 ezer forint jut havonta. Ehhez hozzájárult az, hogy karácsony előtt egy ember boltot nyitott a faluban azzal a felszólítással, hogy nála lehet hitelre vásárolni. A hitelnek természetesen uzsorakamata van. Szinte minden család fölhalmozott 50-60 ezer forint adósságot, amelynek a dupláját kellet visszafizetni a következő hónapban. Amikor megjött az emberek családi pótléka, a segélye, a boltos már számláról levette az összeget törlesztésként.
- Ebben a helyzetben az állattartás valóban megoldana minden problémát?
- Nem, de levegőhöz jutnánk. A legfőbb probléma valójában az, hogy meg kell tanítani az embereket, hogy a világ úgy kerek, hogy az ember reggel elkezd dolgozni, abban jól kifárad, és szépen hazamegy a családjához. És ezt a hét minden napján megteszi, nem csak egy-egy napon.
- Hogyan tudják erre megtanítani az embereket? Mi a módszer?
- Itt nem lehet a problémát egyetlen módszerrel megoldani. A szociális szövetkezet létrejötte ebben nagyon fontos volt. Azt próbáljuk megértetni, hogy az a természetes dolog, hogy az ember dolgozik, és az egy másik kérdés, hogy tud-e olyan tevékenységet végezni, a munkájával olyat létrehozni, amiért mások fizetnek.
- És értik ezt az emberek?
- A faluban van három családi klán, de a szövetkezetbe csak az egyik klán lépett be. Most azonban látok lehetőséget arra, hogy a másik is belépjen. Ha lassan is, de az egyik klán tagjai már nagyon erősen figyelik, hogy mit csinálunk a szövetkezetben, és voltak olyan hangok is, hogy esetleg belépnének. Ha ez sikerülne, nagyon nagyot lépnénk előre, ugyanis akkor a harmadik klánnak is be kell lépnie vagy pedig elszigetelődnének.
