Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Facebook-függőknek

Francba a toleranciával?

2010.06.08. 08:32 Bánkitó Fesztivál

Szöveg: Brassói Vivien

Sosem felejtem el, amikor álltam a villamoson egy barátommal. Moccanásnyi hely sem volt, ahogy ez bizonyos időközönként lenni szokott.

Az egyik megállóban egy hajléktalan szállt fel. Óriási batyu, piszkos öltözet, kellemetlen, orrfacsaró szag, az arcára is rávésődtek a városi miliő barázdái. Mi az ajtó mellett álltunk, ő sem próbált beljebb tolakodni, megpihent mellettünk. A villamos pittyegett párat, senki nem szállt le, bezárultak az ajtók. Épp, hogy elindultunk… valahogy megüresedett körülöttünk a tér, csak páran maradtunk…

Hirtelen nem értettem, de aztán összeállt a kép. Odébb álltak, beljebb nyomultak az emberek. Meglepődtem. Igen, ilyenkor lehet felhozni azokat az érveket, hogy büdösek, mit keresnek ők a villamoson,  stb. Az futott végig az agyamon, ahogy néztem a szemlesütve álló embert, hogy igen, engem is zavar a szesz szaga, de az nem, hogy ember és innentől kezdve nincs több kérdés.

Azt éreztem, érzem, hogy ilyenkor nem azokat az érveket kell keresni, amelyek alapján létjogosultságot adunk annak, hogy bárki rájuk ordíthasson, hogy „Takarodj le innen!” és nem is azokat, amelyek demonstrálják, hogy ez így rendben van. Szerintem azt kell észrevenni, hogy sohasem tudhatjuk, ki és miért került olyan helyzetbe, amibe került, és ha már így alakult, mi mivel segíthetünk? Egy cseppnyi emberséggel?

Sokan azt mondják, „Francba a toleranciával, nem érdekelnek mások.” A toleranciának nem is arról kell szólnia, hogy mindenki érdekeljen, mindenkit szeress, ne feledkezzünk meg arról, hogy nem vagyunk éteri szubsztanciák, így nem is működik a feltétel nélküli elfogadás. Nehéz meghúzni a határt. Nyitottság, ami ahhoz kell, hogy élhető legyen a világ, Magyarországon, Budapesten, Gávavencsellőn.

Két idézet jut eszembe a toleranciáról, erről a nevelődési folyamatról: Márai Sándor Az igazi: „csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz adni is olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben, vagy munkában építeni abból valamit…”  és Antoine de Saint-Exupéry A kisherceg:

„- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.

- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.

- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.

- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.

- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.”

Mindenki asszociáljon szabadon. Én abbahagyom.

Visszatérve a hajléktalan férfihoz: velem szemben, ő nem lepődött. Csak azon csodálkozott parányit, hogy mi még ott vagyunk. Ránk nézett, mi egy apró mosollyal reagáltunk, aztán vidáman cseverésztünk tovább. Ő pedig talán újra érzett valami olyat, amit már kezdett elfelejteni, vagy talán nem.

Egy mostanában készült portugál reklám jutott eszembe erről a sztoriról - aron:

MOMENTOS from Nuno Rocha

on Vimeo.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bankitofesztival.blog.hu/api/trackback/id/tr802064824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása