Szöveg: Gallai Jóska
Javítsatok ki, ha tévednék, de azt hiszem az urbán-riksázás budapesti története a Kopaszi-gáton kezdődött. Van, aki még pacsizott az ottani riksásokkal, van, aki már csak a nosztalgiázós sztorikból ismeri őket, olyan is van, aki csak az ominózus Belga-slágernek köszönhetően ismeri az elnevezést. Nekem személy szerint egyszer az út szélén állva, majdnem levitte a fejemet egy riksa kiálló tetőváza, de szerencsére megúsztam, és egyébként is én voltam a bamba.
Pedig jó dolog ám a riksa, ahogy a Kopaszi gáti WB is az volt, mégis mindkettő eltűnt néhány évre, hogy aztán ilyen-olyan formában újjászülethessen. Budapestre mostanában kezdenek visszaszivárogni a riksák. Tőlünk haladóbb gondolkodású világvárosokban már mindennapos turistafurikázó alkalmatosságként működik, hiszen mindene megvan, ami egy jó városnézéshez kell: nem túl gyors, nyitott, bárhová eljut, megfizethető, környezettudatos. A sofőrök jófejek, jól lehet csajozni vele, akár vezeted, akár utazol rajta. Mi kell még?
A Bánkitó Fesztiválon is lehetőségünk lesz kiélvezni ezen előnyöket, köszönhetően a Triákernek. A riksás cég – csakúgy, mint múlt évben, amikor is 1066 km-t tekertek Bánkon – idén is ott lesz a Fesztiválon, hogy megmutassa, ez is egy alternatíva a közlekedésre, méghozzá nem is akármilyen. A fesztivál helyszíne és a falu között öt riksával fogják szállítani azokat, akiknek az autó nem elég környezettudatos, esetleg bicikli nélkül érkeznek, vagy van ugyan kerékpárjuk, de már nem képesek felülni rá. A srácok egész nap körözni fognak a tábor és a falu között, így biztosítva a fesztiválozók kényelmét. A járművek teljesen biztonságosak, biztonsági övvel, indexxel vannak felszerelve, és a strapát is bírják.
Ugyanezek a riksák szállítják a budapesti mulatozókat, turistákat, legény- és leánybúcsúztatókat, a násznépet, celebeket és politikusokat is. A cégnek nem a „taxiztatás” a főprofilja, sokkal inkább rendezvényeken vesznek részt, egyéb megrendeléseket teljesítenek. Pável Ádám, a cég alapítója elmondta, hogy tíz riksájuk van, de a budapesti utakon összesen körülbelül harminc ilyen jármű fut. Amikor arról kérdezem, hogy nem lehet-e, hogy ez is csak egy lufi, amiben sokan meglátják az üzletet, aztán a túlkínálat szépen megfojtja a kis cégeket, Ádám azt mondja, van még hely bőven riksák számára Budapesten. Százan még kényelmesen megférnének egymás mellett a fővárosi piacon, annál több már nem biztos, hogy elegendő kuncsafthoz jutna.
Igazi szenzációhajhász módjára faggatnám a genyó taxisokról, és a kicsinyes rendőrökről, de gyorsan kiábrándít: egy-két „hiéna” taxistól eltekintve, mindenki pozitívan áll hozzájuk, a rendőrök még ha akarnak se tudnak találni semmi kivetnivalót a riksákban, a taxisoknak, limuzinosoknak pedig nem igazán sértik a piacát, lévén, hogy más rétegeket céloznak meg.
Az önkormányzatok is nyitottak rá, hogy közösen megteremtsék a riksázáshoz szükséges minimális törvényi és KRESZ feltételeket. Szerintük is van perspektíva ebben a régi-új közlekedési eszközben, hiszen komoly befektetést részükről nem igényel, viszont némi terhet levesz a vállukról: az utakat nem amortizálja, a levegőt nem szennyezi, sok helyet nem foglal.
Ezek után nem csoda, hogy a Bánkitó-Fesztiválon is ott a helye a riksáknak, tökéletesen beleillik az összképbe, és ezzel is hozzájárulhatunk a Fesztivál zöldítéséhez. Nagy riszpekt az összes riksásnak, akik ezzel is terjesztik a fenntarthatóság igéjét, és közelebb hozzák az emberiséget egy morálisan helytállóbb életstílushoz. És mindezt úgy, hogy teljesen megfér egymás mellett a mai nagyvárosi lét és az emberi erővel hajtott régi japán jármű ükunokája, a riksa.