A Kisüzemben találkoztam Andorral, a Plastic Heaven DJ-jével, aki nem túl messziről a Sirályból érkezett, Sebő Feri Multiple Orgasm workshopjának első napjáról.
K.A.: Ezek szerint nem csak a Plastic Heaven színeiben fogsz majd előfordulni a Bánkitó fesztiválon?
T.A.: Úgy tűnik nem, de mivel mind a darab, mind a koncert egy napon lesz majd (szombaton), logisztikailag összeegyeztetni sem lesz triviális, de megoldjuk. A darab este hétkor kezdődik, a koncertünk pedig éjfélkor.
K.A.: Több új számmal veszitek a fesztiválszezont, amiket a Soundon már fel is avattok, éles váltást várhatunk, vagy töretlen ívet?
T.A.: Az utóbbi időben kevés új számot csináltunk, az elmúlt egy hónapban pedig kb. ötöt, amit a Soundon ki is próbáltunk. Éles váltás nincs, deep house és finom techno van meg egy-két lassabb tempójú poposabb szám, ahogy eddig. Jó érezni viszont, hogy még mindig jobbak az új számok, mint a régiek, és töretlen a fejlődés, és folyamatosan alakul a zene és a hangzás. Persze az is előfordul, hogy a régi számok kicsit máshogy szólnak, és más hangulatúak, minél régebbiek annál inkább, de alapvetően már két-három éve ugyanaz a koncepció, csak ahogy változik a zenei környezet és ahogy mi fejlődünk, úgy változik a zenénk is.
Amikor elérsz egy csúcspontot akkor azt érzed, hogy ha most csinálsz egy új zenét, akkor az gyengébb lesz, mint az előző, vagy legjobb esetben ugyanolyan, és akkor már nagyon nehéz felfelé haladni az adott stílusban, valószínűleg a megszokás miatt. De nálunk még nem ez van, bár 2008-ban alakult az együttes, azért még nincs kihajtva belőle minden potenciál.
K.A.: És marad valami különlegesség Bánkra?
T.A.: A Soundos szettünk negyvenöt perc volt, Bánkon pedig másfél óránk lesz, ezért a Soundon elsősorban houseosabb technósabb dolgokat játszottunk, míg Bánkon nem csak ilyesmi lesz, több régebbi vagy egyedibb vagy dallamosabb szám is előkerül. Emellett épp most próbálunk össze egy új Nick Cave feldolgozást is.
K.A.: Héhéjj, akartam is kérdezni, hogy a Plastic Heavennel is ennyire rá vagy pörögve Nick Cave-re?
T.A.: Relatív, azért szerintem egy időre ez az egy feldolgozás elég lesz, de tény, hogy a fiatalkorom egyik kedvenc zenéje volt, a másik talán a Velvet Underground – tőlük is játszunk egy feldolgozást koncerteken, a Femme Fatal-t, de ma már jóval kevesebb ilyen zenét hallgatok, inkább csak ha eszembe jut egy szám, vagy valaki posztolja Facebookon. A feldolgozott szám egy jó oldschool Nick Cave and the Bad Seeds, nyolcvannégyes, Sunday’s Slave a Tender Play lemezen, Mira, az énekesnőnk tök jól és egyénien felénekelte a stúdióban, mi pedig áthangszereltük downtempo elektronikává. Na és ennek a koncert premierje Bánkon lesz, ha minden jól megy.
K.A.: A Bánkitó közönsége ezek szerint közelebb áll hozzátok, mint a Sound?
T.A.: Bizonyos értelemben nyilván inkább közegünk a Bánk, főleg személyesen. Zeneileg a Soundon kellemes csalódás ért minket, mert arra számítottunk, hogy aki pl. igazi houseos vagy technós, annak ez egy picit lágy és popos lesz, de nagyon jól éreztük magunkat és úgy láttuk a közönség is. Aki más elektronikus zenét hallgat, annak is egy kicsit furcsa lesz, aki meg a hetedik kerületi romkocsmákból jön, annak végképp meglepő lesz, de talán ez a beskatulyázhatatlanság teszi a dolgot érdekessé.
Az interjút készítette: Kőhalmi Anett
