A polgi. Nem szólíttatja magát sem méltóságos úrnak, sem más tiszteletet parancsoló módon. Olyan, akit megállítanak a emberek az utcán és a tóparton. Messziről ráköszönnek, ha meglátják és mosolyogva ráznak kezet vele. Mindenkihez van egy jó szava és egy érdeklődő kérdése.
Ő ilyen.
Ivanics András Bánk polgármestere.

A színpad mellett találkoztunk és azonnal megkedveltem. Szerényen, de határozottan segített mindenben a fesztivál szervezőinek, hogy minden simán menjen. Bringáján ülve járta a környéket és figyelte hol tehetné hasznossá magát. nem tűnt „politikusnak”. Ahhoz túlságosan emberszaga volt. Semmi képmutatás, semmi rongyrázás. Mindenkivel tegeződve beszélgetett és gondos szemmel figyelte mi történik ebben a gyönyörű kis falucskában.

Második ciklusát tölti polgármesterként és keze alatt a falu megszépült és élete felpezsdült. Uniós támogatásokból épülnek és szépülnek a község középületei. Egymást érik a fesztiválok és koncertek a Bánki tó mellett. A falu ismert lett az országban és azon túl is. Egyre több a külföldi, aki erre bringázik, és itt marad pár napot. A vendéglátással foglalkozó helyiek örülnek a látogatóknak, de akadnak, akik ezen is fanyalognak. Nekik minden, ami más a megszokottnál az csak rossz lehet. Persze az ő érdekeiket is képviseli, amikor tárgyal a szervezőkkel és folyamatosan kompromisszumra törekszik. Ilyenkor igazi politikus.

A kezdetektől támogatta a Bánkitó Fesztivált. Mikor megkeresték a fiatalok az ötletükkel, azonnal meglátta benne a lehetőséget. A rendezvénynek minden nyárnak egy hétvégéjén itt a helye, mert olyan szín ez Bánk életében, ami nem kopik meg egykönnyen.  Hiába a pár ellendrukker és irigy rövidlátó mesterkedése a buli dübörög tovább.

A polgármester itt van köztünk. 
Szervusz Polgi!