Olyan, ami minden héten feljön egy jó sztorival. Amikor a Boci a pultnál azt mondta, hogy.., meg amikor megjelent a Momó a szájában egy.., amikor nem aludtunk addig míg.. Na hát ilyen. Meg még jobb, ha hozzávesszük a napsütést, a hideg tavat, az olcsó fröccsöt és azt az érdeklődés, nézőpont és életmód alapján nagyon homogén és koherens közeget, amiben csak úgy surran a belbudapesti éjszakai àllatok többsége.
Bánk nappal olyan, mint egy nyugis játszótér: gyerekek meg kutyák egymàst szaglàszva kószálnak térdmagasságban, chill zene erre-arra, kókadtság a melegtől, kis művészet, kis civil tudat, kis morális gatyába-rázás. Az éjszaka meg éjszaka. Pesti forgatag a zöldben, repoharak, sok kicsi vodka, sok nagy koncert, sok színes őrült - megszokott arcok, frissességtôl kicsattanó környezetben. A Bànkitón a bringások többen vannak, mint a felhő az égen. Mindennek szaga van, meg színe, meg mosolya! Bánkon sül a lángos, forgat a színes tv, ropogósra sülnek a vállak, porosra járódnak a lábak, testnyi foltok nyomódnak a fűbe -- néha többembernyiek, ezer szín sátrak nyílnak mindenfelé. Délidőn gyűröttarcú éjszakai lények kuporodnak a gang peremére, hogy az első kávé mellé valahonnan teremjen egy cigi, de legalább valami kenyérféle zöldséggel. Bánkon nincs para, nincs ellenőr, nem b@szogat senki. Nem számít a meló, hogy felkeltél-e időben -- ha nincs polifómod adnak, ha nincs bringád kölcsönöznek, ha nincs lóvéd meghívnak.
A bánkitó elfogad és befogad, a bánkitó kimerít és feltölt, a bánkitó röviden: g@cijó.
Szöveg: Kőhalmi Anett, kép: Balla Csönge
