Az író dilemmája: Vajon mit írhatnék arról a koncertről, amit hogyha emlékezetem nem csal, majdnem teljesen végig aludtam? Hogy fantasztikus? Egyedi? Hogy hatehetném, még napokig feküdtem volna a hangszerek között a Trafó Bálnában? Hogy ha Jónás halélménye ilyen intenzív lett volna, akkor sosem érkezik meg Ninivébe? Valami ilyesmit, igen.
Tizenhárman kiterülve középen, mint a csillag, fölöttünk műanyag égbolt, alattunk piros-kék párnák, körülöttünk zenészek és re-hangszerek. Számítottunk rá, hogy nem mindennapi koncertben lesz részünk, hiszen sem a zenekar, sem a helyszín nem a szokványos rendszer szerint teremt kapcsolatot a közönséggel.
A tavalyi Szigeten debütált Trafó Bálna avagy tetszés szerint plasztik iglu vagy pöttytelenkaticabogár-sátor teljesen új színezetet ad a benne zajló előadásoknak. Ez az átlátszó fedett, hordozható színpad azzal a céllal jött létre, hogy a színház falain túl, számos külső helyszínen élvezhetőek legyenek a kortárs előadások, elsősorban megcélozva ezzel az újdonsággal az egyetemistákat és a felnövekvő generációt.
Terebessy Tóbiás és a Bélaműhely hanyattkoncertje nem a szó szoros értelmében vett koncert. Teljesen más élményt ad, mint a fehérblúzban kényelmetlenkedős zenés előadások. Mintha azt kérné, hogy ha már egyszer süt a nap, gyere, dőlj le kicsit ide mellénk, itt valaki dobolni fog , tök jó lesz, csak engedd el magad. Nem mintha lenne más választásunk. Az először zavart, kaotikus hangélmény perceken belül ritmusos, örvénylő magával ragadó ritmussá fokozódik és az egyedi, helyenként őrületes kreativitással készített hangszerek játéka nemsokára csendes álomba sodor mindannyiunkat. Én háromszor is álmodom, majd hullámokban fel-felébredve látom, hogy a zenészek mindig más és más hangszerre váltanak át, egyikük bölcs, öreg Rafikiként körbe-körbe jár egy tököt rázogatva, hogy mindenkinél ugyanaz a hanghatás érvényesüljön. Senki nem rendetlenkedik az előadás alatt, és senki nem tapsol a végén. Meglepődve és évezredekre előre kipihenten ébredünk egy disszonáns hangra, és a zenészeknek végül csak hálálkodni tudunk.
Ez az előadás persze csak egyike a Bélaműhely és Terebessy Tóbiás művész kalandozásainak. Experimentális saját készítésű hangszereiket az újrafelhasználásjegyében sokszor már kihajigált, szemétnek szánt tárgyakból készítik. A strukturált, mégis improvizatív előadásmód, az elektronikus zene alapjai, az indiai ritmusok, a dél-amerikai, a balkán zene elemeinek fúziója olyan utazásra csábít, amiben nem minden nap lehet részünk. Mindenkinek erősen ajánlott.
Szöveg: Pétercsák Réka
