Jákovics Vilmos a Kisvejkei Tanodáról
Balázs Anna: Kik vagytok, és mit csináltok?
Jákovics Vilmos: 2005-ben alakult meg az Aparhanti Független Roma Egyesület 11 alapító taggal, és a célunk a halmozottan hátrányos helyzetű, főként roma gyerekek felzárkóztatása, illetve a fiatalok képzése, munkába állítása. Ez a két fő irányunk van, azóta az egyesület az alapító okiratában több alkalommal bővítette a tevékenységi körét: bekerültek például a nagycsaládosok és a fogyatékkal élők is. Számos programot bonyolítottunk, amelyek közül az egyik a tanoda: 2009-ben nyertük meg a pályázatot, ami forrást biztosít hozzá, és 30 halmozottan hátrányos helyzetű gyerek felzárkóztatását vállaltuk, ami úgy gondolom, hogy sikerült is. Ugyan nem vagyunk még a pályázat végén, de az eredmények már azt mutatják, a diákok 70-75 százalékának javult a tanulmányi átlaga. Jelenleg, amióta működik a tanoda, négy érettségizett gyerekünk van, akiket mi segítettünk az érettségi megszerzéséhez, sőt, most ketten beadták főiskolára is: az egyikük a szegedi egyetemre, germanisztika szakra, és úgy néz ki, hogy föl is fogják venni. Ezt abból gondoljuk, hogy volt egy pályázati kiírása az egyetemnek, ahol halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket szeretnének támogatni ösztöndíjjal, és ő a harminc kiválasztott gyerek között volt az országban, és havonta ötvenezer forint támogatást fog kapni.
B.A.: Milyen programok vannak a tanodán kívül?
J. V.: Nemrégiben nyolcvan háztartásban tudtuk lecserélni a régi hagyományos izzókat energiatakarékosra: ezzel is a szemléleten szeretnénk változtatni, rámutatni arra, hogy a saját háztartásukban mivel és mennyit tudnak takarékoskodni.
Ezen kívül van egy akkreditációnk, ami a foglalkoztatásra érvényes: ez azt jelenti, hogy megváltozott munkaképességű embereket tudunk foglalkoztatni. Jelenleg 3 fő dolgozik a szervezetünkben, egy takarító, egy karbantartó és egy szociális munkás, aki a pályázatok lebonyolításában segít.
B.A.: Mi történik a tanodában?
J. V.: Az egész onnan indult, hogy Bonyhádon már régen működött tanoda, aztán egy komplex igényfelméréssel felmértük Kisvejkén és a mikrotérségben, hogy lenne-e igény egy ilyen tanodára, és úgy nézett ki, hogy nagy szükség lenne rá. Mikor megnyertük a pályázatot, mérést végeztünk a gyerekek között, a fejlesztőpedagógus segítségével, ebből kiderült, hogy a gyerekek nagy többségénél, 80-85 százalékánál a szövegértés okozta a legnagyobb problémát. Ez azért probléma, mert sem a matematikánál, sem a történelemnél, akármilyen tárgyat mondhatnék, nem érti meg azt, amit olvas. Ez alapján egyéni fejlesztési tervek készültek, és ennek alapján kezdtük el a fejlesztést. Most kezdjük el a kimeneti méréseket megcsináltatni a gyerekekkel, de már az év végi bizonyítványok és a félévi eredmények is azt mutatják, hogy fejlődtek a gyerekek.
B.A.: Milyen korosztályokat érint a program?
J. V.: Ötödiktől a gimnázium végéig, nagy sajnálatunkra a kisebbeket nem tudtuk bevonni. Nem értünk egyet ezzel a pályázati kiírással, mert így eleve olyan hátránnyal indulnak a gyerekek, amit később sokkal nehezebb behozni. De ez ellen is próbálunk tenni, egy családi napközit üzemeltetünk, igaz hogy csak hét fővel; itt is pedagógusok foglalkoznak velük, a napközit kiváltva, ingyen és bérmentve: korrepetáljuk őket, elvégezzük velük a napi feladatokat, a többi intézménnyel, iskolával együttműködve, és még uzsonnát is kapnak.
B.A.: És mire számíthatunk a tanodától Bánkon?
J. V.: Megmondom őszintén, ezt még én sem tudom pontosan, annyi biztos, hogy kilenc gyerek jön velünk, akik jó eredményeikért kapják jutalmul ezt az utat.
