Szöveg: Gábor Móni
Fotó: Horváth Győző
Haver héber szó, mely pontosan ugyanazt jelenti magyarul is, mint héberül. Haver, egy alapítvány, mely az informális oktatás lehetőségeivel élve gimnáziumok diákjain keresztül szeretné az egész magyar társadalomnak közvetíteni az emberek egymás iránti tiszteletének és a kultúrák közti párbeszéd fontosságának üzenetét. Az Alapítvány múltjáról, jelenéről és jövőjéről Mircea Cernovval, a Haver Alapítvány operatív vezetőjével beszélgettünk.
- Mikor jött létre az Alapítvány?
- 2001-ben kezdett működni, de akkor még nem mint bejegyzett szervezet. 2002-ben jegyezték be közhasznú alapítványként.
- Ki, kik érezték úgy 2001-ben, hogy van egy űr Magyarországon az oktatásban, amit ki kell és lehet tölteni?
- Hét alapító taggal indult a program. Ők úgy gondolták, a zsidóság és a holokauszt oktatása nem elég mély, és ezt a témát nem a megfelelő érzékenységgel dolgozzák föl. Felhasználva a formális és informális oktatásban szerzett tapasztalataikat, kidolgoztak olyan oktatási programokat, amelyeket érdemes bevinni iskolai közösségekbe. A diákok aktív részvételével pedig olyan eredményeket lehet elérni, ami a formális oktatásban nem volt fellelhető.
- Kik járták az iskolákat akkor és kik oktatnak ma?
- Az első években, ők heten, az alapítók oktattak. Ma már 30-40 önkéntessel dolgozunk. Az alapítóknak, akik ma a kuratórium tagjai, már más feladatuk van. Mindenki máshoz ért kiválóan, mindegyikük a saját szakterületén, oktatás, pénzügy, média, kommunikáció stb., adja hozzá tudását a munkánkhoz.
- Az első években, ők heten, az alapítók oktattak. Ma már 30-40 önkéntessel dolgozunk. Az alapítóknak, akik ma a kuratórium tagjai, már más feladatuk van. Mindenki máshoz ért kiválóan, mindegyikük a saját szakterületén, oktatás, pénzügy, média, kommunikáció stb., adja hozzá tudását a munkánkhoz.
- Hogyan épül fel az Alapítvány?
- Ez egy alulról építkező szervezet. Az évek folyamán egyre több ember kapcsolódott a munkába. Elsősorban az oktatás területén emelkedett jelentősen az Alapítványban dolgozók száma.
- Az évek folyamán rengeteg tapasztalattal gazdagodtatok, fejlődtetek. Ez azonban csak az egyik oldal. Mennyire lelkesek, együttműködők ma a magyar iskolák?
- Minden évben több száz levelet küldünk ki szerte az országban középiskoláknak és egyetemeknek, amiben felhívjuk a figyelmet a mi informális oktatási rendszerünkre, a bennünk rejlő lehetőségekre. Alternatív, opcionális programokat ajánlunk. A program megvalósítására, azoktól a helyektől kapunk lehetőséget, ahol nyitottak, mind a program tartalmi, mind pedig módszertani részére, mert a tartalom és a módszer is nagyon eltér a megszokottól. Amikor mi felkeresünk egy-egy iskolát, ott kapcsolatot szeretnénk kialakítani. Így aztán, azok az intézmények hívnak minket, akik nem egy gyorsan lezavarható, kipipálható tanórára vágynak, hanem egy olyan kapcsolatra, ami hosszú távú és minden szempontból építő jellegű.
Mircea Cernov
- Ha egy iskola élni szeretne az ajánlatotokkal, milyen anyagi kötelezettségekre számíthat?
- Fontos tudni, hogy minden, amit mi nyújtunk, ingyenes, tehát anyagi kötelezettsége nincs a megrendelő oktatási intézménynek.
- Fontos tudni, hogy minden, amit mi nyújtunk, ingyenes, tehát anyagi kötelezettsége nincs a megrendelő oktatási intézménynek.
- Ha ez így van, miből tartja fent magát az Alapítvány?
- Elsősorban magánemberek támogatnak minket adományaikkal. Ez sokszor nem kézzel fogható anyagi támogatás. A velünk dolgozó emberek jelentős része önkéntes alapon végzi a munkáját. Valamint mi is részt veszünk abban a nonprofit civilszféra keringésben, ami pályázatokon való részvételt, különböző anyagi források felkutatását jelenti. Komoly bevételünk van az adózó állampolgárok 1%-os felajánlásából is. Magyarországon körülbelül 40%-át tudjuk megtalálni annak az anyagi bázisnak, amire szükségünk van, a többi 60% külföldről érkezik. Az Oktatási Minisztérium közvetlenül ugyan nem támogat minket, de mint ajánlott program szerepelünk a minisztérium kiadványaiban.
- Változtak-e, és ha igen, hogyan, a céljaitok az alapítás óta?
- A célunk, olyan hiteles párbeszédek kialakítása volt, ahol a velünk beszélgető fiatalok megértik, megérzik a zsidósággal kapcsolatos társadalmi problémákat, és ezáltal aktív résztvevőkké válnak, a mai magyar társadalom együttélési technikáinak kialakításában. A változás annyi, hogy ez ma már jelentősen túlmutat a zsidóságon.
- Számtalan információforrás áll rendelkezésre a holocaustról és szidőóságról. Mitől lesz az hiteles, amit ti mondtok?
- Hitelesek azáltal leszünk, hogy olyan problémákról beszélgetünk, amikben mi magunk benne élünk. Az informális oktatás lehetőségei is nagyon sokat segítenek a hitelesség megőrzésében. Az önkéntesek, akik a programjainkat elviszik az iskolákba, alig idősebbek az diákoknál, ez is segíti a hitelességet. Az iskolák, amelyekkel jó kapcsolatban vagyunk, akikhez évek óta visszajárunk, látják, érzik, hogy többek között a hitelesség miatt, milyen hatása van annak a munkának, amit végzünk. Kritikus gondolkodást, mint értéket és vitakultúrát, mint mintát is közvetítünk a programjainkban, aminek az átadására szintén nagy szükség van ma Magyarországon.
- Van-e más feladata a szervezetnek, mint az iskolákban történő informális oktatás?
- Igen. Az Alapítványunk egy civil kezdeményezés, ami mint példa is komoly jelentőséggel bír. A mi elveinket, gondolkodásmódunkat, programjainkat mások, máshol, más kontextusban használhatják és használják is. Egy éve működik Haver Alapítvány Bukarestben is. A célok, a küldetés összeköt minket. Soha nem azt keressük, ami szétválaszt, hanem ami összeköt. Érzékenyek vagyunk az aktuálisan kialakuló helyzetekre is.
- Ez mit jelent?
- Mondok egy példát. Múlt évben nagyon felerősödött Magyarországon a roma probléma. Úgy gondoltuk, van lehetőségünk és erőnk, hogy erre a nagyon súlyos társadalmi problémára segítően reagáljunk. Segítettünk, hogy a Haver mintájára létrejöjjön egy Roma Informális Oktatási Alapítvány, UCU néven. Az UCU-nak 7 fős kuratóriuma és 20 fős fiatal romákból álló oktatási csapata van, akik már folyamatosan dolgoznak, tanulnak, hiszen szeptemberben indul az ő programjuk is.
- Milyen kapcsolatotok van a Bánkitó Fesztivállal?
- Napi két work shopot tartottunk tavaly és nagyon sikeres volt.
- Az iskolák programja miben különbözik egy fesztivál work shop-jától?
- Az iskolákban meglehetősen homogén a beszélgető partnercsoport. Egy fesztiválon a heterogén társaság kicsit mást kíván. Ilyenkor az a nagy kihívás, hogy különböző korú, dinamikájú, motivációjú emberek csoportjában, hogyan tudunk kialakítani nyitott, befogadó, elfogadó hangulatot. Tavaly remekül sikerült. Idén is ezért dolgozunk. A Fesztivál idei témái, a cigány, zsidó, szlovák, magyar kultúrák közötti párbeszéd pedig különösen közel állnak az Alapítványunk küldetéséhez.
