Szöveg: Csillag Gábor
Van e korszerű zsidó életforma, életmód ma Magyarországon?
A Bánkitó Fesztivál egyik állandó délutáni programja, a „Zsidóság: kontinuitás, közösségi életmód, érdekképviselet” címmel megrendezett beszélgetéssorozat. Négyszer másfél óra előadás, vita, beszélgetés, mérlegelés, melynek során a fenti kérdésre is megkaphatjuk a választ.
A harmadik nap másfél órájából adunk ízelítőt. Téma: a mindennapok. A judaizmus - tevőleges, cselekvésközpontú vallásként és hagyományként ad egy keretet, életritmust, létformát: Milyen ez az életritmus, illetve konvertálható-e a modern világ kapkodó, az individualitásra épülő, korlátokat nehezen viselő - bizonyos kereteket idővel mégis igénylő társadalmába? Milyen pluszt adhat a hagyomány és mi az, amiről le kell mondani? Milyen intézményrendszereket tesz elengedhetetlenné? Hogyan lehet, mire jó, kell-e egyáltalán a zsidó hagyomány szokásait, előírásait a modern mindennapokba integrálni? Az előadássorozat kiemelten foglalkozik a kóserság és a szombat kérdésével.
Ahhoz, hogy a fenti kérdésekről legyen valami fogalmunk, értsük, hogy miért is probléma ez egyáltalán, olvassátok el az alábbi összefoglalót.
A jó hír
A rendszerváltás előtti „bujkálással” szemben, ma rengeteg minden adott, ahhoz, hogy a hagyományos zsidó életmód előírásai szerint éljenek az emberek, legalábbis Budapesten. Míg régebben elképzelhetetlen lett volna, hogy például egy élelmiszer lánc üzleteiben külön pulton kóser ételeket lehessen kapni, ma már ez mindennapos.
A korábban csak nagyon szűk, és zárt körben megtartott életmódbeli szokásrendszer iránt ma már jóval többen érdeklődnek, számos fiatal is. Az új generációk érdeklődésének megjelenésével érdekes kísérleteknek lehetünk tanúi a modern és a hagyományos (értsd: vallási előírásoknak megfelelő) életmód és életforma elemeinek ötvözésére, új „hibrid” elemek meg- illetve kitalálására. Számos olyan közösség, és/vagy intézmény létezik, akik/amelyek támogatást és útmutatást tudnak nyújtani a hagyományos zsidó életvitel hogyanjaival kapcsolatosan. Világszerte igen sok helyen, igen sokan gondolkodnak minderről, és ez a diskurzus az internet, illetve a rendszerváltás utáni cenzúra-mentes nyilvánosságnak köszönhetően immáron bárki számára hozzáférhető.
A rossz hír
A hagyományos zsidó életmód igen szigorú – egyesek véleménye szerint eredeti formájában, nem is kompatibilis a modern közösségi élettel. A hagyományos zsidó életvitel alapjai évezredekkel ezelőtt, egy a maihoz gyakorlatilag semmiben sem hasonlító közegben alakultak ki. Bár a szabályok értelmezése által az életvitel egyes részletei az évszázadok folyamán fokozatosan és folyamatosan átalakultak, ennek a tempója olyan lassú, kerete pedig annyira merev, hogy mai formájában „korszerűnek” aligha nevezhető.
Magyarországon pedig végkép zavaros a helyzet. Mivel idehaza nincsenek koherens modern zsidó „ideológiák”, ezért koherens életmód és életvitel sincs. A modern magyar zsidó közösségek történeti fejlődését a Reform-korban történt ortodox-neológ szakadás alapozta meg. Ám ezen irányzatok kikristályosodását brutálisan megszakította a Holocaust.
A háború utáni periódusban, bár hivatalosan nem üldözték a vallásukat gyakorolni akaró zsidókat, a hivatali és társadalmi ellenállás ahhoz elég erős volt, hogy a mélyen zsidó életvitelt folytatni kívánó embereket, közösségeket bujkálásra késztesse vagy akár kényszerítse. Mivel a puszta létükért, identitás-morzsák megőrzéséért is küzdeniük kellett, az ebben az időszakban működő zsidó közösségek természetesen nem voltak képesek arra, hogy kidolgozzanak egy korszerű, a kor fejleményeivel, általános tendenciáival összhangban lévő modern közép-európai zsidó életvitelt.
A rendszerváltás elvileg hozhatott volna áttörést, hiszen a közös és nyilvános gondolkodásnak, szerveződésnek immáron nem volt akadálya, de ez az áttörés elmaradt. A rendszerváltás után és főként az elmúlt évtizedben megfigyelhető, hogy az ortodox közösségben történt némi újjászerveződés. Ám a témánk szempontjából ez aligha releváns. Részben azért, mert az ortodox közösség meghatározó impulzusai elsősorban külföldön kimunkált életviteli eljárásokra támaszkodnak, részint pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az ortodoxia, definíciója szerint, nem a hagyományos életvitel korszerűsítését tartja feladatának, hanem - bizonyos szempontból, épp az ellenkezőjét – a hagyomány minél aprólékosabb megőrzését.
Ami pedig a neológiát illeti, még abban sem lehetünk teljesen bizonyosak, hogy ilyen létezik. A „neológ” ma Magyarországon részben egy nehezen értelmezhető gyűjtőfogalom (mindenki, aki vállalja a zsidóságát, de nem ortodox), részben pedig egy amorf massza, mely a legkülönbözőbb helyekről „mazsolázgat” – a háború előtti magyar neológia hagyományaiból, az elsősorban amerikai reformzsidóságból, az európai liberális zsidó hagyományokból stb. Ez a kakofónia sok mindenre lehet alkalmas, de arra, hogy megalapozzon egy koherens, reflektált zsidó életformát - biztosan nem.
A hazai neológia alapállása már önmagában is hordozza a billegés ellentmondásosságát. Mivel nem volt meg a tér, idő, energia, lehetőség és tehetség egy koherens új irányzat kialakításához, a neológia nem úgy ötvözi a zsidó tradíciót és a modern életvitel sajátosságait, hogy létrehoz egy új szintézist, hanem hogy követhetetlen módon hol ennek, hol annak az iránynak enged. Alapvetően azt képviseli, hogy jó lenne, ha mindenki minél több tradíciót tartana, de ha nem, hát nem. Identitását nem egy részleteiben végiggondolt, új hagyományban találja meg, hanem abban, hogy „jófejségből” elnéző és toleráns mindazokkal szemben, akik megkerülik a régi hagyományt.
Mindennek megfelelően a mai magyarországi zsidó életforma egy mozaikosan összetákolt, félig reflektált, félig örökölt, leginkább hasraütésszerű „valami”. Nincsen meg az a korszerű identitás, amely megalapozhatna egy valóban tudatosan vállalt életvitelt, nincsenek meg azok az intézmények, illetve azok a karizmatikus véleményvezérek, szerepmodellek, amelyek/akik ezt előmozdítanák. Végül, de a legkevésbé sem utolsósorban, nincs meg az az irány, az a világnézet és gondolatrendszer, ami mentén ezt következetesen végig lehetne gondolni.
