Szöveg: Molnár Kata
Fotó: Horváth Győző
A Bánkitó Fesztiválon Slam Poetry workshopon is részt vehettek. Matits István, a Slam Poetry Budapest ötletgazdája és egyben a workshop vezetője. Többek közt arról is kérdeztük, milyen munkára számíthat, aki részt vesz a slam poetry műhelyben.
- A slam sokrétű műfaj, nem puszta verselés, és az előadótól is sokrétűséget kíván.
- Van ebben színpadi performansz, szórakoztatás és a stand up comedy szerepe is felmérhetetlen. És nagyon fontos az „empowerment”, hogy hangot tudjál adni a téged foglalkoztató kérdéseknek. Lehet, hogy tévedek, de én ritkán találkozom azzal, hogy egy problémákkal küszködő csoport adekvát módon szólaljon meg, és ezzel valódi párbeszédet kezdeményezzen. Ennek hiánya az egész magyar társadalomra jellemző betegség.
- Van-e ennek a műfajnak önfejlesztő szerepe? Hiszen ki kell állni, el kell nyerni a közönség tetszését.
- Igen. Rájöttünk már, hogy attól lesz izgalmas az egész, ha nem feltétlenül csak arra megyünk rá, hogy összegyűjtsük a magyar slammereket. Várjuk azokat is, akik esetleg nem akarnak beszélni bizonyos témákról, de mégis foglalkoztatja őket egy-egy jelenség. Egyfajta problémákat feldolgozó katalizátor, eszközrendszer lehet a slam. Egy ideig úgy gondoltam, hogy a slam a vers demokratizálásáról szól. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így nem igaz. Például ott van Ponza, aki 15 éve él benne a hip-hop kultúrában, tulajdonképpen a slam magyarországi kezdete óta. Ő például sosem írt verset a középiskolában, tehát nála biztosan nem a vers vált demokratikussá.
- Milyen volt a tavalyi Bánkitó Fesztiválon a Slam-es workshop-otok?
- Tavaly a Bánkitó számunkra inkább kísérletezés volt. Az első két nap tartottunk workshop-ot, hogy megismertessük az érdeklődőkkel a műfajt. Aztán amolyan ad hoc versenyt is rendeztünk, mint amilyet a Kőlevesben is szoktunk. A második napon Gyukics Gábor slammelt, aki költő- műfordító és 10 évet élt New Yorkban. Aztán vendég volt még Ladik Katalin, aki már az 1970-es években foglalkozott ezzel a műfajjal, majd a harmadik napra összehoztunk egy kis színpadi produkciót.
- És lett folytatása?
- Igen. A Sirályban, ősszel. Ott voltak Akkezdet phiai is. Idén nyáron pedig már nagyon sokfelé hívnak. Nyitott, kortársművészeti közegek érdeklődnek irántunk, és én nagyon örülök ennek. Ott leszünk például a Tűzraktérben a következő Urban Superheros-on, a Műcsarnokban, az A38 hajón és a Színház évadnyitón is. Épp most volt a Gödörben is egy ilyen program. Molnár Péter, aki a Living Theatre –rel mozog, New Yorkban van. Kitalálták, hogy egy antirasszista-antidiszkriminációs dolgot lehetne élő kapcsolásban összehozni. Ők is csinálnak valamit és mi is. Hagyományos színházi előadásra rövid lett volna az idő, ezért Willany Leóval, élő jazz koncerttel, a 20. születésnapját ünneplő Trio Midnight-tal, improvizációval és Slam-mel egy 1,5 órás dolog lett. Szuper jó volt.
- Miben lesz más az idei slam workshop Bánkitón?
- Kiirtunk egy pályázatot, és idén inkább egy napra koncentrálunk. Azt szeretnénk, minél többen adják be a pályázatot, és jöjjenek el a Bánkitó Fesztiválra. Tegyék meg azért is, mert a slammel lehet embereket szórakoztatni. El tudod vele mondani a saját problémádat, hangot tudsz adni a közösségednek és problémájának. Mi esetleg abban segítünk, hogy az hatásos legyen, ja és egyáltalán nem kell foglalkozni az irodalmi elittel.
Matits István: A szó hatalma látványosan visszatér
- Az irodalmi elitnek egyébként mi a viszonya hozzátok?
- Az akadémikus költészet a slamet messze lenézi. Ők már teljesen elszakadtak attól, hogy mi zajlik a világban, szűk körhöz szólnak, bár pár hónapja volt a műcsarnokban egy kísérlet. Összeszedtek hét kortárs magyar festményt, és ezekre asszociáltattak három slammert és három kortárs költőt. Tehát valami mozgás van, és kíváncsian várom, mi lesz később.
- Annak, aki jelentkezik a pályázatra, szózsonglőrnek kell lennie?
- Persze valamennyire jól kell bánnia a nyelvvel, de mégsem annyira jól. Ez benne a szép. Itthon ebben vagyunk talán a legkevésbé fejlettek a külföldi slam szcénákhoz képest. A színpadi előadással rengeteg mindent ki lehet fejezni, egyszerű szavaknak is erőt meg súlyt lehet adni azzal, ahogy előadod. Sokat lehet tanulni. Ezért is hoztuk létre a Slam Poetry Budapest-et, hogy legyen egy nyitott platform. És látjuk, hogy óriási kreatív energiák mozdulnak meg.
- Mik a fő erényei a jó slammernek?
- Lehessen tudni, miről beszél. Kell egyfajta egységesség, letisztultság, hogy honnan hova jut el. Hasznos, ha egy társadalmi problémát egy egészen konkrét dolgon keresztül tud megvilágítani. Aztán kell lendület, ritmus, illetve van egyfajta energiaáramlás is, ahogy átad valamit a közönségnek, és annak egyből hatnia kell, tehát a hatásvadászat itt egyáltalán nem elvetendő, hanem nagyon is jó dolog.
- Az improvizáció mennyire fontos?
- Vannak sokan, akik freestyle-oznak, freestyle elemeket is alkalmaznak. Az nagyon jó, én azonban erre képtelen vagyok. A legfontosabb az, hogy meg kell találni a hangot a közönséggel. Ugyanakkor, ha nagyon sajátos a művészi felfogásod, az előadásod, írói módszered, abból nagyon nehéz kizökkenni. Pedig előfordulhat, hogy adott közönség nem vevő rá, mert nagyon újnak találja, idegennek. Jó példa erre a sokat idézett téli olimpia megnyitó Kanadában. Egy kanadai slammer, Shane Koyczan az olimpiai láng mellett mondta el versét. Shane Koyczan ott megnyert magának 30 ezer embert. Ez az, amikor arról beszélünk, hogy a slam mindenkinek szól.
- Miért lehet ma egy slam poetry olyan sikeres, hogy akár egy világesemény kontextusában is megszólalhat?
- A slam külföldön azért lett népszerű, mert lehozta a költészetet az elefántcsonttoronyból, és sok mindent feláldozott a tankönyvi költészetből az azonnali érthetőség kedvéért. Ezek a szövegek előadásra készülnek. Ezért sok költészeti erényt elvet a slammer, hogy élőben hasson a szöveg. A slam bizonyos értelemben a beszédhagyomány újrafelfedezése. Én úgy gondolom, hogy az írásbeliség egy átmeneti állapot volt az ember életében.
- Miért?
- Mert a történetek, a legendák, a mítoszok, a vallás, a kultúrák, a dalok szájhagyomány útján terjedtek. A könyvnyomtatás elterjedéséig az írásbeliség nem volt általános. Most egy nagy átalakulás résztvevői vagyunk, a szó hatalma látványosan visszatér. A tömegmédia csak kikövezte az utat, de a mostani technológiai fejlődéssel a kimondott szónak a szerepe újra fontossá válik. A slamnek talán ez a legnagyobb potenciálja, persze Magyarországon még nem tartunk itt, éppen ezért még rengeteg kiaknázatlan lehetőségünk van.